Kapusedzés Norvégiában - Önbizalom, egyéniség és teljesítmény fejlesztése

A kapusedzés a kézilabda lenyűgöző része – még akkor is, ha nem mindig kapja meg a megérdemelt figyelmet. Miután korábban együttműködtünk Andrine Kolloen Johnsennel – az egyik szakértővel, aki segített nekünk a kapusokkal való interakciónk kialakításában –, alig vártuk, hogy találkozhassunk vele a norvégiai Reistad IL kapusedzőjeként. Megosztotta velünk az edzéshez való hozzáállását és azokat a módszereket, amelyeket a kapusai fejlődésének és a legjobb teljesítményük elérésének elősegítésére használ.

Be tudnál mutatkozni röviden, és milyen a kézilabdás háttere? Mi a jelenlegi szereped a klubnál?

Andrine Kolloen Johnsen vagyok, 24 éves, és jelenleg kapusedzőként dolgozom a Reistad IL-nél. Körülbelül tízéves koromban kezdtem kézilabdázni, és mindig is kapusként játszottam. Pályafutásom során csak a Reistadot képviseltem, az ifjúsági szinttől egészen az első osztályig – a norvég bajnokság második legmagasabb szintjéig – jutottam fel. Annak ellenére, hogy két szezonnal ezelőtt úgy döntöttem, hogy visszavonulok, gyorsan rájöttem, hogy a kézilabda még mindig nagy része az életemnek. Még mindig játszom egy kicsit magam is – csak szórakozásból és a barátaimmal.

Miután visszavonultam a versenyzéstől, felvettem a kapcsolatot a klubbal, hogy megtudjam, van-e szükség kapusedzőre. Ez tökéletes módja volt annak, hogy megosszam a tapasztalataimat, és hogy továbbra is részt vegyek a szeretett sportágamban, miközben segítek a fiatal és ambiciózus játékosoknak fejleszteni a képességeiket.

A múlt szezonban több ifjúsági csapatot is edzettem, ami ráébresztett, mennyire élvezem ezt a szerepet. Ez egy olyan munka, ami nemcsak rengeteg energiát ad, hanem arra is ösztönöz, hogy edzőként folyamatosan fejlődjek és fejlődjek. Idén főként a Reistad IL férfi másodosztályú csapatára koncentrálok, miközben hozzájárulok a klub fiatalabb kapusainak képzéséhez is.

Mesélnél egy kicsit a csapatodról és a klubodról?

A Reistad IL egy kézilabdaklub Lierben, Drammen külvárosában, Norvégiában. A klubnak erős hagyománya van a játékosok fiatal kortól történő fejlesztésében, minden szinten – az ifjúsági kézilabdától a felnőtt csapatokig, férfiak és nők számára egyaránt – működő csapatokkal.

A klubnak hosszú és jelentős történelme van. 1942-ben, a második világháború alatt alapították Sporty néven. Abban az időben a német hatóságok betiltották a szervezett sportot, ezért egy csoport Reistadlia-i fiatal titokban megalapította a klubot, hogy életben tartsák a sportszellemet. Azóta a Reistad egy jól bevált kézilabdaklubbal bővült, amely erős közösségi értékeiről és a játékosok fejlesztésére való összpontosításáról ismert.

Férfi csapatunk ma a másodosztályban versenyez. Egy viszonylag fiatal, mégis ambiciózus csapat vagyunk. A játékosok nagyon jól alkalmazkodtak a szint kihívásaihoz, három lejátszott mérkőzés után öt pontot szereztek. A csapattal lenni nagyon sok örömet okoz, és hihetetlenül kifizetődő egy olyan csoport tagjának lenni, ahol láthatjuk, ahogy a játékosok edzésről edzésre fejlődnek és javulnak.

Hogyan jellemeznéd a kapusedzési filozófiádat? Hogyan adaptálod az edzéseidet a különböző kapusokhoz?

A kapusedzői filozófiámat nagyrészt a saját játékosként szerzett tapasztalataim alakították. Edzőként még viszonylag új vagyok, és mivel nemrég vonultam vissza a játéktól, igyekszem minél több személyes tapasztalatomat megosztani a kapusaimmal.

Két fő szempontra összpontosítok. Először is, hiszem, hogy a kapuskodásnak élvezetesnek kell lennie – energiát és motivációt kell adnia. Nem kizárólag arra koncentrálok, hogy mi a „helyes” vagy a „helytelen”; ehelyett arra törekszem, hogy a kapusokat segítsem felfedezni és fejleszteni a saját stílusukat. Természetesen korrigálom a technikájukat, ha szükséges, de arra is bátorítom őket, hogy megértsék és elfogadják az egyéni erősségeiket. Ahogy a mezőnyjátékosoknak is különböző játékstílusuk van, a kapusoknak is szabadon kell fejleszteniük a sajátjukat.

Ennek elérése érdekében igyekszem változatossá és lebilincselővé tenni az edzéseket. A nyílt kommunikáció kulcsfontosságú, és a kapus és az edző közötti kapcsolatot elengedhetetlennek tartom a fejlődéshez – ez valóban együttműködés, nem csak utasítás.

Másodszor, keményen edzem a kapusaimat. A kapuskodás nem pihenő pozíció – minden edzés után érezniük kell, hogy dolgoztak, edzettek és fejlődtek, nem csak a kapuban álltak. Annak ellenére, hogy a fizikai igénybevétel eltérhet a mezőnyjátékosokétól, hangsúlyozom az erőfeszítés fontosságát mind a kapuban, mind a kapun kívül. A kemény munka elengedhetetlen, és elvárom a kapusaimtól, hogy komolyan vegyék a fejlődésüket, miközben élvezik is a folyamatot.

Ezzel a megközelítéssel az edzéseimet minden egyes kapushoz egyénileg igazítom. Úgy vélem, elengedhetetlen, hogy minden kapus érezze magát befogadva és a csapat fontos részének. Nincs egyetlen „helyes” módja a kapuslétnek, és nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy segítsek minden játékosnak továbbfejleszteni erősségeit, miközben foglalkozom azokkal a területekkel is, ahol van még fejlődési lehetőség. Azzal, hogy arra ösztönzöm a kapusokat, hogy az erősségeikre és a fejlesztendő területeikre összpontosítsanak és fejlesszék azokat, hiszem, hogy az edzéseimet minden egyes játékos igényeihez tudom igazítani.

Milyen eszközöket vagy módszereket használsz a kapusedzés során?

A kapusedzésem során különféle eszközöket és módszereket használok a kapustechnikai szempontok fejlesztésére. Ide tartoznak a reflexekre, a helyezkedésre, a lábmunkára és a lövések megállítására összpontosító gyakorlatok.

Nagy hangsúlyt fektetek az egyénre szabott visszajelzésre is. Minden kapusnak más erősségei és fejlesztendő területei vannak, ezért a gyakorlatokat és a gyakorlatokat az igényeikhez igazítom. Például egyes edzések inkább az agilitásra és a reakcióidőre összpontosítanak, míg mások a játék olvasását és a védelemmel való kommunikációt hangsúlyozzák.

Ebben a szezonban a Steazzit használom kapusoknál, és gyorsan az egyik legfontosabb eszközömmé vált. Igazi szemfelnyitó élmény volt, tiszta képet adott minden kapus erősségeiről és a fejlesztendő területekről. Új dimenziót is ad az edzésekhez, és valóban javította a kommunikációt, mert van miről beszélnünk, amikor a fejlődésükről és a teljesítményükről beszélgetünk.

Milyen statisztikákat találsz a leghasznosabbnak a kapusteljesítmény elemzésekor? Vannak olyan kapusspecifikus statisztikák, amelyeket alulértékelnek?

A Steazzi szisztematikus használata után számos statisztikát nagyon hasznosnak találtam. Ha egy funkciót kellene kiemelnem, az a képesség, hogy látható, honnan érkeznek a lövések, és hány védés történt a kapott lövésekhez képest. Ez nagyszerű módot kínál a kapusokkal való kommunikációra a mérkőzések során, mivel egyszerű és világos módon szemlélteti a mérkőzés főbb eseményeit. Mérkőzéseken az egyszerűség gyakran a legjobb, és úgy érzem, hogy a kapusok sokat profitálnak az ilyen típusú statisztikák látásával.

Mik a céljaid ebben a szezonban – magadnak és a csapatnak?

A csapat célja, hogy a lehető legerősebb szezont produkáljuk. A szezon elején a fő cél egyszerűen az volt, hogy bent maradjunk a másodosztályban, és biztosítsuk a helyünket a bajnokságban a következő évre. Most azonban valószínűleg egy kicsit magasabbra tűzhetjük a célunkat, és arra koncentrálhatunk, hogy többet érjünk el, mint pusztán a pozíciónk megtartása.

Számomra személy szerint, mint kapusedző, a célom a folyamatos fejlődés, a kíváncsiság megőrzése és a tanulás más tapasztalt kapusedzőktől.

Igazi öröm volt hallani Andrine gondolatait a kapusedzésről és a játékosok fejlesztéséről a Reistad IL-ben. Köszönjük neki, hogy megosztotta velünk ezeket az értékes nézőpontokat. Elkötelezettsége és kíváncsisága nagyszerűen emlékeztet minket arra, hogy a szenvedély mennyire hajtja előre az edzősködést.

Maradj naprakész a csapat fejlődésével a Reistad IL Instagram- követőjében .